A kápolna története szorosan összekapcsolódik a Regnum Marianum egyesület megalaku-lásával. A VII. kerületi Damjanich utca 50. számú házat 1900-ban Majláth Gusztáv erdélyi püspök vette meg, és a közösség rendelkezésére bocsátotta. A ház háromemeletes és „U” alaprajzot képez. Ennek az U-nak nyitott részét beépítette a kápolna, mely 1903-ban a ké-szült el. 1919. márciusában a Regnumot kommunizálták és meg akarták szüntetni a kápol-nát. Csernoch János hercegprímás rögtön plébánia rangra emelte, mert a plébánia templo-mokat nem bántották. A plébánia helységei a Damjanich u. 52. számú ház földszintjén voltak. A továbbiakban, a kápolnában a Regnumi atyák működtek, a plébánia feladatait a Magna Domina Hungarorum templom plébánosa látta el.
A II. Világháborúban 1944. július 2-án a kápolna elpusztult. A ház földszintjén a volt klub szobában rendeztek be egy, istentiszteleti helyet ahol a kápolna jelenleg is működik. 1951. november 24-étől 1957. január 6-ig a kápolna megszűnt. Az egész épületet ipari tanulók kollégiumává alakították át. A Damjanich u. 52-ben egy pincehelység kiürült. A ház a MÁV nyugdíjegyesület tulajdonát képezte és az egyesület elnöke Várkonyi Sándor felajánlotta a felszabadult területet kápolna céljára, ami 1957 tavaszára el is készült Rózsavölgyi László atya vezetésével. Rózsavölgyi László, Jandik József, Pantol Márton atyák letartoztatása után a kápolna zárva volt, vezetését az egyházi elöljáróság dr. Tóth János plébánosra bízta, aki sokáig zárva tartotta. A hívek Endrey Mihály püspöknél sürgették megnyitását. Endrey püspök úr azzal az indokkal biztosította ezt, hogy kijelentette minden püspöknek jár egy házi kápolna. A Dózsa György úton lakott a testvére, akit rendszeresen látogatott és ezt a kápolnát választotta házi kápolnának. 1957. szeptember elejétől a püspök úr dr. Döme János atyát bízta meg a kápolna vezetésével. Döme János atya idejében készültek el az első padok, Bardon prof. által tervezett, ifj. Sóti Zoltán iparművész által kivitelezett kovácsoltvas munkák és miseruhák. 1961 húsvétja után Döme atyát letartoztatták. Júniusban Dr. Polonkai György atyát nevezték ki kápolna igazgatónak. Az ő működési ideje alatt készültek el az új padok, freskó oltárkép Szent István felajánlja az országot a Szűzanyának, Szent Istvánt és Szent Gellértet ábrázoló ólomüveges ajtó, terrakotta Szent Rita szobor, a Matyó Madonna festmény Barba Péter festőművész műve, I János Pál pápáról olajfestmény, mely Vén Emil alkotása.

A főváros hozzájárult, hogy az egyház tulajdonában visszaadandó épületbe a visszaadás előtt a földszinti kultúrtermet a közösség használatba vegye, évente 60000 Ft. bérleti díj ellenében. 1992 húsvét után ide költözött vissza a régi helyére a kápolna. Az önálló kápolna-igazgatóság megszűnt és a kápolnát 1995. aug. 1-el a Domonkos templomhoz csatolták. 2004. dec. 9-én került vissza a főegyházmegye tulajdonába az épület. Ekkor engedélyezték az üresen álló elülső lakás igénybevételét gyóntató helység és sekrestye céljára, majd 2006. novemberében Mészáros Domonkos atya engedélyt kért a második megüresedett lakás használatba vételére is. A sekrestye és a közösségi helység berendezése, gyakorlatilag, a hívek tárgyi adományaiból történt. A Regnumi szellemiség tovább él a kápolnában, az öreg Regnumiak havi rendszerességgel tartanak itt találkozókat, de a hívek is Regnumiaknak vallják magukat és büszkén éneklik a Regnumi himnuszt:
„Mária édesanyánk
Seregek dala zeng fel az égig.
Küzdeni harcba siess!
Liliom lobogója fehérlik.
Csupa dal, csupa tűz, csupa élet
Égi vezérünk győzni remélünk,
Mert Te velünk vagy és mi tevéled”