A pécsváradi vár temploma már a Géza-féle fejedelmi udvarháznak is része volt, tehát a 10. század végén építették, s így a legrégebbi, ma is álló templom Magyarországon. Az oldalfalai, ablaknyílásai eredetiek, csak a középső, vastag pillér épült 1157-ben, amikor a monostort felégető tűz megrongálta az eredetileg háromhajós templom boltozatát.
1996-ban Várszegi Asztrik pannonhalmi apát megáldotta, de a hely nincs újraszentelve, és mivel nem az egyház tulajdonában van, magán célokra is használják, jelenleg misézőhelyként nem funkcionál.

A szentély boltozatának jobboldali dongáján látható festmény, a templommal közel egyidős, s különlegessége, hogy bizánci stílusban festették meg. Az erre utaló sajátságos jegyek: a viszonylag nagy, fekete, mereven szembe néző szemek, a keskeny, hosszú orr, valamint a kicsi száj, ovális arc. A kép valamelyik főangyalt ábrázolja – a hagyomány szerint Szent Mihály arkangyalt. A jól látható szárny mutatja, hogy angyalról van szó, a széles, arany vállszalag pedig azt jelzi, hogy főrangú. A kép kora és ábrázolási stílusa miatt is egyedülálló Magyarországon.