A várost építő német iparosok, a hildesheimi bencés püspök tiszteletére, román stílusú templomot építettek. Innen a Magyarországon ritka név: Szent Gotthárd-templom. A mai barokk templom, megőrizve védőszentjét, a XVIII. században épült.
A XVIII. századi építkezés során új főoltárt emeltek, természetesen Szent Gotthárd tiszteletére. A kép felső részén a püspök áll Szent Péter és Szent Pál apostol kíséretében. Az oltár fölé boruló mennyezeten a lepantói csata 200 éves jubileumára emlékeztető Boldogasszony-freskó látható, a hajó mennyezetére Szent Pál életét bemutató falkép került. A XIX. század elején kialakított homlokzat már higgadtabb, és csak a sisakkal koronázott torony ad némi engedményt a barokknak.
A templom igényes késő barokk díszítését és festését Schelmyer Ferenc végezte 1777-ben, és 100 év múlva Stornó Ferenc restaurálta. Legutóbbi teljes belső renoválását Dávid Ferenc irányította. 1820-ban az addig különálló tornyot - kápolnák hozzáépítésével - a templomhoz csatolták, és a tornyot új, magas toronysisakkal látták el. A XIX. század közepén Jummerspach Frigyes magyaróvári építész egyszerű, a barokk templomhoz méltóan csatlakozó romantikus bejárót tervezett és épített. A templom egyhajós, kétoldalt két-két kápolnafülkével. Az egész épület alatt nagyméretű kripta húzódik. Itt temették el Habsburg Frigyes főherceget és feleségét, Croy Izabella főhercegasszonyt. Itt helyezték el Szent Augustus és Szent Krisztina, a 400-as évek római vértanúinak teljes ereklyéit, melyeket annak idején Mária Krisztina és Albert Kázmér szász tescheni herceg kapott VI. Pius pápától jegyajándékul.