Hétköznap változó időben van a szentmise.
Szentségimádás:
A hónap első csütörtökjén az esti szentmise után fél óra

Litánia vasárnap du. 15,00-kor.
Nagyböjtben keresztút vasárnap 15,00-kor.

Bár a Répcevis elődeit jelentő Káptalanvis és Nemesvis neve egy 1225-ből fennmaradt írásos emlékben már szerepel, magáról a templomról egy 1646-os püspöki látogatásról szóló leírás a legkorábbi írásos forrás.

A templom valószínűleg ekkor már régóta állhatott, hisz a leírás gazdag felszerelésről számol be. Egy 1651-es jegyzőkönyv az épület szerkezetét jellemzi; e szerint a templomnak csak a szentélye boltozott, van sekrestyéje, de tornya csak fából készült. Ez a leírás említi, hogy a sekrestye a szentély episztolai oldalán volt, mely megerősíti azt a feltevést, hogy a templom valaha másképp feküdt, mint ma. Ezt Kozmár Pál plébános, a templom krónikása is belefoglalta 1847-ben elkezdett templomtörténeti írásába. Ám egy későbbi püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint 1722-ben épült a templom és 1766-ban tornyát bádoggal fedték. Ezt követően 1776-ban építették újjá. E nagyarányú átépítés alkalmával a templom többszörösére bővült az újonnan emelt hajóval (a jelenlegi főhajó). Nagyjából a mostani állapotnak felel meg az építkezés. A korra jellemző csehboltozat valószínűleg utánzata az 1868-ban bedőlt mennyezetnek. A hajót tengelyére merőleges hevederek tartják. Az oldalfalak sekélyek, árkádot alkotnak. Ebben helyezkednek el a félköríves záródású ablakok. Az orgonakarzatot két erős pillér és három körív tarja, alját csehboltozatokkal képezték ki. Az énekes karzat alatt lévő kereszthajó jellegű részhez csatlakozik a nyugati oldalon a torony, a keletin pedig egy keresztboltos szakasz. Itt megfigyelhető az egészen eltérő szerkezet a templom többi részéhez viszonyítva, amely mind a boltozat formájában, mind az ablakok esetében – szűkebb és jóval kisebb, hegyes csúcsban záródó ablaknyílások, melyek a gótikus stílus jegyeit hordozzák - megmutatkozik. Ezt a nyugati irányú templomformát tartja a hagyomány az eredeti templomnak. Mivel pedig a vélt szentélyhez ma benyíló tapad (a jelenlegi bejárat), abban hitte a krónikás is megtalálni az 1651-es leírás által említett sekrestyét. (A jelenlegi sekrestye a nyugati oldalon fekszik és a szentélybe nyílik. 1845-ben kirabolták, ekkor gazdag felszerelésének java része eltűnt. Kozmár Pál plébános különösen a gyönyörű monstranciát sajnálta.) Ez a szerkezeti felépítés rendkívül sajátossá teszi a templomot. Ilyen bejárati megoldást nem nagyon lehet találni más templomok esetében. Az épület kívülről elég egyszerű. Ránézésre, mintha a román és a gótikus stílus keveredne egymással. De a templom nagy része csak a késő-barokk korhoz sorolható. A formai eltérés valószínűleg annak az eredménye, hogy az átépítések, építkezések és bővítések során igyekeztek a templom eredeti formájához és stílusához hűek maradni. A román korra jellemző szerkezet és vaskos falak is arra utalnak, hogy a templom – már említett - legrégebbi, eredeti része valamikor az 1300-as években épülhetett. A számos átépítés miatt azonban meglehetősen nehéz következtetéseket levonni, valamint pontos adatok sem állnak rendelkezésre a templom legkorábbi formájával kapcsolatosan. 1897-ben az egész épületet támasztópillérekkel vették körül, még a trapézformájú nyugati homlokzathoz is hozzácsatoltak négyet. Ezt a módszert a mélyúttal határos erődszerű oldal esetében is alkalmazták. A jelenlegi torony, mely a nyugati fal előtt áll 1766-ban épült. Egyszerű építmény, melyet a kiugró falsávok négy szintre bontanak. A toronyszoba körül az erősebben tagolt párkány fölött félköríves záródású ablakok helyezkednek el. Az alsóbb emeletek esetében szűk, keskeny, lőrésszerű ablaknyílások jellemzők. Egy ideig lapos sátortető pótolta a magas sisakszerű toronytetőt, amely egy vihar során rongálódott meg. A keleti oldalon a hajó elé ugró – az egykori sekrestyeként már említett – bejáró oldalába falaztak három ágyúgolyót, melyek 1848 őszén a horvátok átvonulásakor maradtak itt.

Az oltár a rokokó korhoz sorolható, nagy valószínűség szerint a templom boltozásával egy időben, tehát 1776-ban emelték. A tabernákulumot kehelyreliefek díszítik. Felette két gyertyatartó angyal, oldalán két imádkozó angyal és hat szép faragású rokokó fa gyertyatartó látható. Oldalt Keresztelő és Nepomuki Szt. János, szélül pedig Szt. Imre és Szt. Erzsébet szobrai találhatók. Az oltárkép felső részében angyalok hozzák Szt. András vértanúságának eszközét, az X alakú keresztet. A régebbi oltárképet az oratóriumban helyezték el. /A felhasznált forrás Vargyassy Andrást győri kanonokot nevezi meg e kép 1673-as készíttetőjeként, de ez téves adat hiszen Vargyassy nem volt kanonok, hanem székesegyházi, rábaközi, pápai, komáromi főesperes; továbbá 1718-től volt locsmándi főesperes, tehát csak ekkor tartozott a kerülethez. A másik lehetőség pedig az, hogy a megadott évszám hibás. De további tanulmányozás után olvasva a kép valószínűleg Schaller István festő munkája, aki Mária Terézia korában, tehát szintén csak az 1700-as évek derekától alkotott. Schaller egyébként több képet is festett a szomszédos Borsmonostori Apátságnak (Borsmonostor ma Ausztriához tartozik.)/ Függ még itt két másik kép is, melyek eredete ismeretlen, de nagyjából az 1600-as évek végére tehető a keletkezésük. Valószínűleg a szomszédos Borsmonostorból kerültek ide. Az egyik Nepomuki Szt. Jánost és a háttérben a Moldva folyót egy híddal; a másik pedig Szt. Lászlót ábrázolja, ahogy vizet fakaszt a sziklából. A zárópárkány felett egy másik kép a Szentháromságot ábrázolja.

Az eredeti templom kőfallal volt körülvéve és körülötte temetkeztek, a falakon kívül és belül egyaránt. Ez lehet a magyarázata a 2004/05-ös renoválási munkálatok során előkerült rengeteg emberi csontnak. Az egykori temetőkapu a templomhoz vezető hátsó feljárónál található bejáró lehetett. 1775-ben királyi rendeletre a templom melletti temetőket be kellett szüntetni, így a temető helyét a községen kívül kellett kijelölni. A templom alatt nagyobb kiterjedésű kripta helyezkedik el. Valószínűleg ott találhatóak a fennmaradt legrégebbi síremlékek - még az eredeti temető korából, amikor a kripta rendszeresen látogatható volt. Az 1960-as években azonban különböző biztonsági okokból befalazták a kriptába vezető lejáratot -, amely egy beomlás alkalmával került elő. Korábban a templom nyugati oldalánál, a körítő-falon kívül található Szt. Antal szobornál lehetett az eredeti lejárat a kriptába. (tehát az egykori temetőkapu mellett) Sem a kripta pontos alaprajzáról - és ezáltal a pontos kiterjedéséről -, sem pedig az ott található sírok (koporsók) számáról, formájáról és koráról nem maradt fenn semmiféle megbízható dokumentáció, ezáltal szinte teljesen feledésbe merült.
A község területén, a hajdani szőlőhegyben található a Szent László kápolna XVII. századi barokk épülete. A Szt. László kápolna eredetileg mintegy kétszer akkora volt, mint ma; de a renoválás során a bejárati rész helyreállítását reménytelennek tartották, ezért lebontották. Egyébként ez a rész volt fenntartva az ülőhelyek számára. A kápolna folyamatosan ki volt téve a vandál rongálásoknak, amelyeket a határt őriző katonák okoztak. Mivel akkor még lesek nem voltak felállítva a határőrök a tűző nap, vagy épp a kibírhatatlan hideg elől ide "kényszerültek". Gyakran „szórakozás” gyanánt géppisztollyal lövöldöztek a falakba, s többnyire illemhelyként használták. Ezáltal az építmény gyakorlatilag romhalmazzá lett. Két ízben került sor renoválásra 6 év különbséggel, 2001-ben, illetve 2007-ben. A kápolna mögött a régebbi időkben 2 cseresznyefa, elől pedig egy almafa állott.
A Csepregi utcában található Nemesvis kápolnája, a Rózsafüzér Királynéja kápolna, mely a XVII. században épült (évszáma: 1676), s 1860 körül romantikus stílusban átalakították. Ez a kápolnaépítmény szintén a vandál kezek áldozata volt, hiszen éveken keresztül folyamatosan kirabolták, az ajtót felfeszítették és kitörték az ablakokat. Ilyen módon tűnt el a kápolnából egy értékes eredeti Mária-kép is. Ez okból kifolyólag jelenleg semmilyen érték nem található benne. Az építményt két hatalmas hársfa szegélyezi, amelyek gyökerei csodával határos módon nem nyomták be a falakat, pedig kívülről látszik, hogy egy részük már a falban van. Mindazonáltal ez a két fa sajátos hangulatot és szépséget kölcsönöz a helynek, nélkülük sivárrá válna a kápolna környéke.