A templom a XII-XIII. században, román-gótikus stílusban épült. A XVIII. században átalakították. A barokk jegyei is megmutatkoznak az épületen, ebben a korban készült a kő keresztelőmedence.

A XII. század utolsó negyedében egyszerű falusi templomként épült, később - valószínűleg az Osl család - nemzetségi templommá építtette át. A változás folyamán az alapjáig tönkrement templom helyére a XII-XIII. század fordulóján épített tornyos kegyúri templom került. Ezt újabb átalakításként hosszú szentéllyel bővítették, majd 1230 körül toronnyal látták el. Elkészült a kor egyik leggazdagabb - 7-7 oszlopos - román kapuzata, faragott oszlopokkal és ívekkel. A XVI. század első felében a templom boltozatai elpusztultak, és az árkádíveket elfalazva a déli mellékhajót alakították át templommá. 1737-ben a szentélyt, majd 1741 és 1747 között az egész templomot beboltozták. Ekkor jelent meg a barokk, és elkészült a barokk karzat és a torony. 1890-92-ben a barokk berendezéseket a kor divatja szerint romantikusra cserélték.