Hugyagot először az 1332. évi pápai tizedjegyzék említette, középkori templomáról azonban csak 1688-ből van adatunk. Ekkor szentélye és sekrestyéje boltozott, hajója táblás, festett mennyezetű volt. Ebből a templomból származhat a plébániakertben 1979-ben megtalált keresztelőmedence, amely ma a plébánia udvarát díszíti. A mai templomot a régi helyén 1751-ben kezdte építtetni Csáky Miklós érsek, felszentelése a plébánia adatai szerint 1754-ben történt. Berendezése lassan készült, 1761-ben még nem volt főoltára. 1912-ben helyre állították padlózatát és a tetőt, ekkor készült az északi oldalbejárat is. A barokk stílusú templom egyhajós, előreugró középtornyos, keletelt, a toronyfalat és a homlokzat oldalmezőit egy-egy füles keretbe helyezett szemöldökpárkányos szoborfülke, a falsarkokat toszkán fejezetű lapos falpillérek díszítik. A magas torony törtvonalú, övben záródó oromfalak között áll, tört vonalú sisakja alatt órapárkány helyezkedik el. Kőkeretes főbejárata a torony alatt nyílik, a hajó és a szentélyfalakat nagyméretű, szegmentíves ablakok törik át. Sekrestyéje a déli szentélyfalhoz csatlakozik. Belső terét csehsüveg boltozat fedi, mely a pillérkötegeket összekötő hevederekre támaszkodik. Karzatát két vaskos pillérköteg tartja, mellvéde középen övesen kihajlik. A sekrestye keresztboltozattal épült, főoltárát igen jó kidolgozású, barokk szobrok díszítik.