A templom Zala megye egyik legszebb romángótikus stílusú műemléke. Nagy tömegű tornya, az épület alakja messziről elárulja középkori eredetét.
Kívülről és belülről egyszerű és lényegre szorítkozó. 1236-ban már állt egy templom itt Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelve. A templom a tatárjárás idején 1242 körül elpusztult. IV. Béla király a XIII. sz. közepén Zlandus (Zalánd) veszprémi püspöknek adta a falut. Ô kezdte építeni a mai templomot. A templom védőszentjei, Szent Kozma és Szent Damján keleti, bizánci eredetre utalnak. Metód érsek és papjai a 870-es években térítették kereszténységre a környéket. Ők építették a mostani templom elődjét, ami 1242 körül pusztult el. A régi templom köveinek felhasználásával épült fel a mai templomtest középső része. Belül ma is jól látható a vakolat nélkül hagyott, faragott kváderkövekből épült déli fal, az egykori bejárattal, amely ma Szűz Mária szobrának fülkéjéül szolgál. Nagy Lajos király 1342-ben királyi birtokká tette Zalaszántót és Tátikát. 1378-ban azonban már a Laczkfi-család a falu birtokosa. A Laczkfiak a templomot megnagyobbították - a román ablaksor folytatásában korai csúcsíves gótikus ablakkereteket látunk. Kelet felé tehát meghosszabbították a templomhajót. 1438-ban Albert királytól a Gersei Pethô család kapta birtokul Zalaszántót, amelynek ekkor mezővárosi rangja volt. A sekrestye mellett kilátszó falakat meghosszabbították a hajóval párhuzamosan és szép gótikus kápolnát alakítottak ki. Ez lett a keresztelő kápolna. Keresztelőkútjának sajnos csak a talapzata maradt meg.
A templom elé épült, a hajóval egyenlő szélességű, zömök, egyszerűségében is imponáló torony. A törökdúlás idején a templom leégett (1555), használhatatlanná vált, a lakosság nagy része elmenekült. A templom újjáépítése csak a török megszállás után, 1730 táján kezdődhetett el, megőrizve az épület román és gótikus jellegét. Új barokk oltárt kapott a templom és egy mellékoltárt Jézus megkeresztelésének képével és a két pestis elleni patrónusnak, Szent Sebestyénnek és Rókusnak szobrával. Ekkor épült a kóruskarzat is. A déli falhoz támaszkodva, a szentély gótikus támpillérinek folytatásaként vaskos támpilléreket építettek, amelyeknek azonban építészeti funkciójuk nincs. A templom déli homlokzatán több évszázad stílusát figyelhetjük meg. Egymás mellett láthatjuk a román, a gót és a barokk építészeti formákat. A XIX. sz.-ban a barokk oltár helyére egy egyszerű oltár került. Az 1957-59-es felújítás után újra eredeti szépségében láthatók a szentély ablakai, a templom külső falán pedig a román kori ablaknyílások. A templom belső, liturgikus terét 1972-ben alakították át. A berendezés tervezője Bardon Alfréd. Az új oltár márványból készült. Egyszerűségével és a felette függő feszülettel a középkort idézi. A feszület festője Hausvater V. Mária festőművész.