A mai templom 1752-ben készen áll, augusztus 15-én kelt és Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz intézett levelében kéri a kegyúr a Szentháromság tiszteletére emelt templom felszentelését. 1768-ig Dunabogdány filiája, ettôl kezdve önálló plébánia. Az Országos Levéltár az 1770 körüli idôbôl Gföller Jakab építômester kezétôl származó rajzot ôriz, amely a szigetmonostori templomot és iskolamesteri lakást ábrázolja. A felmérési rajz csak néhány részletében tér el a mai homlokzat képétôl. 1792-ben a királyi kamara, 1902-ben és 1921-ben a Földművelésügyi Minisztérium, 1935-ben a Székesfôváros, mint akkori kegyúr renováltatja, tetôzetét 1902-ben és 1935-ben javítják. Ugyanekkor megemelik a sekrestyék magasságát és a torony alatti teret – a templom belsô ajtajának áthelyezésével – a templomtérhez kapcsolják. Az 1838-as árvíz után csak 1845-ben hozzák rendbe belsejét. A megrongált oltárkép helyett újat festenek, amelyet 1903-ban restaurálnak. Ma nincs a helyén. A templom műemlékileg védett (műemléki törzsszám 7341). A templom belsô festését 1997-ben végezték, a kô tagozatok műemléki helyreállításával egyidôben. Az egyházközség 1993-ban került a székesfehérvári egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.