A sükösdi Szent Anna kápolna 
 
Sükösd határában a helybeliek által csak Kanálisként emlegetett Dunavölgyi Főcsatorna Háromkereszt elnevezésű hídjától mintegy másfél kilométerre nyugatra, a Duna felé tartó földút déli oldalán épült Szent Anna-kápolna, a környék sokak által látogatott szakrális helye. Pesty Frigyes Helynévtárra vonatkozó kérdéseire a falu elöljárói 1863. december 30-án többek között a következőket válaszolták: „Említést érdemel még az, hogy a határban úgynevezett Kápolnai dűlőkben az országút mellett 115. évekkel ezelőtt- a Kalotsai Érseki Uradalmi főtiszt- Potskai Gergely Szent Anna  tiszteletére egy kis kápolnát épített, hol a falusi nép butsukat tartott, míg ezelőtt 15 évekkel történt másodszori  felszentelése óta, nem tsak a falusi népnek, hanem a környéknek is minél látogatottabb butsujáró helye kezd lenni.” A történelmi Magyarország vármegyéit bemutató, a Borovszky Samu szerkesztette sorozat  Pest-Pilis-Solt-Kiskun I. kötetében Sükösdre vonatkozó részénél írja: Van még egy 1747-ben épült s 1874-ben kijavított kápolnája Mindenszentek tiszteletére.” Itt nyilvánvalóan a Szent Anna kápolnáról van szó.
                A helyi hagyomány legendaváltozata szerint a vadászni induló Potskai Gergely tiltása ellenére Anna lánya utána ment, majd apja fás ligetben álló lesének közelében, egy bokorban bújt meg. Hangyacsípés okozta fájdalom miatt rejtekén megmozdult, a látottakat apja rókának vélte, így odalőtt (korábban ott rókát látott). Az eltalált lány belehalt sérüléseibe, s a vadászbaleset helyén emlékére engesztelésül a gyászoló apa kápolnát emeltetett.
                 A legenda másik változata szerint (Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:  Búcsújárók könyve, Novitas B Kft, Balassagyarmat, 1991.) a közeli uradalmi erdészházban családjával lakó Potskai Gergely egyetlen gyermeke, 13 éves lánya kiment sétálni az erdőbe. „Hosszú szép vörös haja volt. Édesapja éppen az erdőn jött át, amikor megpillantotta az őz szőréhez hasonlító, lobogó vörös hajat. Azt hitte, hogy szarvas. Felűről tölthető puskájával gyorsan rálőtt. Az ő kislánya volt. Megölte! Szörnyű gyászban ezen a tisztáson temették el a kislányt, és emlékére, szülői fájdalmuk enyhítésére fölépítették a kis kápolnát. A környékbeliek mindmáig nagyon szeretik ezt a helyet. A főbúcsú Szent Anna ünnepét (július 26.) követő vasárnapon van. Ilyenkor tömegesen jönnek zarándokok búcsút járni.” 
                A néphagyomány harmadik változata (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Mandala kiadó, Szeged, 1998.) szerint  „ …. Egy ember vadászni ment  erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt s egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, oda lőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt.  A kétségbeesett apát álmában Szent Anna vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt ezután az oltár alá temették.” A kápolna nyugati oldalának lábazatában ma is látható nyílás valószínűleg a sírbolt szellőzője.
                A kegyhely legendáját adó történetekben közös vonás Potskai Anna tragikus halála, amelynek részleteit az emlékezet többféleképpen színezte. Szent Anna kultusza tette az emlékként, engesztelésként emelt kápolnát a tágabb térség búcsújáró helyévé. Hagyományosan jönnek ide búcsút járni Bátya, Dusnok, Fadd, Homokmégy, Jánoshalma, Kalocsa, Nemesnádudvar, Őcsény, Szekszárd és Szeremle hivői.
                A magyarországi búcsújáró helyek többsége Szűz Máriához kötődik, mellette anyjának, Jézus nagyanyjának (azaz Szent Annának) vannak leginkább kultuszhelyei. Anna pártfogásáért főleg gyermekáldást várók, a terhesek és női bajokban szenvedők fohászkodnak. Kultusza régebben jellemzően keddhez kapcsolódott, Szeged környékén Kedd asszonyának hívták. Pünkösd után könnyű szülésért fohászkodva kilenc kedden könyörögtek hozzá az asszonyok, ezek a napok a szentannakedd elnevezéssel bírtak. A közelmúltig Anna volt az egyik leggyakoribb keresztnevünk, s a hagyomány szerint Szent Anna különösen gondoskodik a nevét viselőkről. Jól mutatja ezt egy itteni búcsúének részlete: „ Kik  súlyos betegségben vagytok s egyéb ínségben, Szent Annához menjetek, segítséget kérjetek! Szent Annához menjetek, ő lészen védelmetek.”
                A kápolna észak-déli tájolású, az északi ajtó beázás elleni védelme érdekében a homlokzathoz csatlakozó féltető került kialakításra. Délkeleti oldalához a sekrestye szerepét betöltő helységet építettek, a nyugatra álló épület zarándoklat idején a hívőket szolgálja ki. Az oromfalas homlokzat mögött emelkedik a  fa  huszártorony ( az épület alaprajzával közvetlenül össze nem függő, kisebb méretű torony a tetőgerincen), törtvonalú bádogfedésű gúlasisakkal és csúcsán kereszttel. A kegyhely legutóbbi teljes felújítását 1996 tavaszán Szeghalmi Ambrus plébános végeztette.
                A kápolna két oldalán álló szobrok 1800 - ban készültek. A kápolnával szemben állva a bal oldali  a kisgyermeket karján tartó Szent Joáchim, a jobb oldali Szent Annát mintázza, aki tanítja a mellette álló, oskolás korú Máriát. A bejárat előtt pedig egy szintén korabeli kőfeszület fogadja a kápolnához érkezőket.