A középkorban templomos község. 1276-ban van róla említés. A török időkben lakossága meggyérül. 1715-től ismét magyar, majd 1751-től szerb családok telepednek be. A hívek lelki gondozását a makói plébánia, vagy a szegedi és aradi ferencesek látják el. 1770-től a tornyai plébánia filiája. 1810-ben szervezik meg a plébániát

A templomot 1814-es építése óta többször átalakították. Jelenlegi formáját az 1930-as években végrehajtott bővítéskor kapta. A templom háromszárnyú főoltárának képe Molnár C. Pál festőművész alkotása.
Az első, egytornyú templomot Szőts Imre budapesti és dr. Pozsonyi Zoltán szegedi építészmérnökök tervei alapján 1934-1938 között építették át kéttornyú, neobarokk stílusú épületté. A környék legnagyobb templomának hossza 56, szélessége 13,5 méter, a tornyok 52 méter magasak.
Barta Ferenc iparművész ólomüveg ablakai Szent Gellért püspököt, Szent Imre herceget, Szent László királyt, az oldalhajóban jobbról Szűz Mária mennybemenetelét, balról Kapisztráni Szent János mellett a törökverő Hunyadi Jánost, Szent Istvánt, Szent Erzsébetet és Szent Margitot ábrázolják.
A majolikából készült stációképek Kovács Mária munkái, akárcsak a kereszthajóban lévő Szűz Mária- és Jézus Szíve-szobrok.
A mennyezeti freskókat Molnár C. Pál tervei alapján Marosváry György készítette.

A településen van és a képek között látható az egytornyú, 1895-ben épült Szent Mihály-temetőkápolna.