Mezőhegyes említése először a XV. századi okmányokban fordul elő. 1566-ban előbb a török uralom, majd 1686-ban a tatárhordák mindent elpusztítanak. Később kincstári birtok.

Mezőhegyesen a katolikus egyházat II. József császár és király alapította 1785. július 1-vel. Előbb helyőrségi lelkészségként működött, közvetlenül a bécsi Tábori püspökség joghatósága alá tartozott és tábori lelkészek végezték a lelkipásztori munkát. Ezek sorában a legnevezetesebb Gonzeczky János volt, aki az 1848/49-es szabadságharcnak tett szolgálataiért hadbíróság elé állítottak és kivégeztek.
A mai templom 1844-46-ban épült klasszicista stílusban Handl Fenrdinánd tervei szerint. Jelenlegi berendezése körül néhány eredeti műtárgy (Pesky József Szent György főoltárképe) és számos kortárs képzőművész alkotása (Molnár C. Pál, Patay László, Udvardi Erzsébet) a kiemelkedő.
A lelkészek majd plébánosok lakásául szolgáló és hivatali helyiségként működő plébánia épületet 1867-ben építették romantikus stílusban. A tábori lelkészséget 1897-ben polgáriasították és az akkori Csanádi egyházmegyéhez csatolták. Vezetői ekkortól a plébánosok lettek A két világháború között az egyházközség lelkipásztorai és hívei jelentős hitéleti, kulturális, szociális tevékenységet fejtettek ki, a legaktívabbak a különböző katolikus egyesületek voltak. A kommunista rendszerben a híveket megfélemlítették, és ezáltal eltávolították az egyháztól és a templomtól. A rendszerváltozás után nehezen indult, de ismét kezd meghatározóvá válni a hitélet mellett a kulturális és szociális tevékenység is.