A templom a XIII. században épült, majd többször átalakították. Először a Szentély-részét módosították, majd 1436-ban az épületet meghosszabbították. A török pusztítás után a templomot a kálvinisták használták 1674-ig. A templomot elhanyagolták, nem renoválták, sem a helybeli földesurak és nemesek, sem a távollakó részbirtokosok nem voltak hajlandók anyagi támogatást nyújtani. A kisnemesek és a jobbágyok a török háborúk és az adóteher miatt képtelenek a templomot is rendbe hozatni, így az épület erősen romlásnak indult. A templomot 1733-ban újjáépítették. Külső falait megerősítették, belsejét átalakították. 1870-ben bővítették Nyugat felé, ekkor kapott tornyot a faharangláb helyett és így alakult ki mai formája.
