A magyarok elôtt is lakott terület várral. A XI. sz.-ból származó fôesperesi templomnak és székháznak alapjait a Vár alatt 1979-ben tárták fel. 1056 táján I. Endre Szent András tiszteletére bazilita kolostort alapít, amely késôbb bencés apátság lesz, majd 1494-ben a pálosok tulajdonába kerül. A XIV. sz.-ban Visegrád nagy kiváltságokkal az ország fôvárosa. Külön városrészben laknak a németek és a magyarok. A német részben a Mária-templom áll, a magyar részben Szent László temploma és Szent György tiszteletére egy kápolna, amely mellé 1425-ben a ferencesek kolostort emelnek. A fellegvárban Keresztelô Szent János tiszteletére épült templom. A vár és a város több ostromot szenved el 1526 után. Török járási székhely lesz. 1720-ban 8 magyar, 24 német, 6 szlovák családot írnak össze. Plébániája középkori eredetû. Területileg 1776-ig a Duna vonaláig felnyúló veszprémi egyházmegyéhez tartozik, mint exempt plébánia azonban az esztergomi érsek joghatósága alatt áll. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben olvasható: „Stephanus plebanus de Vissiegrad in Ecelesia Saneti Johannis... solvit unam marcam, est dyocesis Strigoniensis.” A török idô alatt szerzetesek látják el a híveket. A plébánia 1712-ben áll újra vissza. Filiái ekkor Dömös, Kisoroszi, Pilismarót és Szentlászló. A török kiûzése után elsô temploma a Rév utcában épül a ferences kolostor maradványaiból 1712-ben. Ezt 1787-ben iskolává alakítják át. A mai, mûemlék jellegû templomot (mûemléki törzsszáma 7496, alapterület 310 m2) Sehade Lénárd esztergomi építômester tervei szerint emelik 1773–82 között. Az 1930-as években kerül ide a budai Udvari és Várplébánia templomának egykori oltárképe. A templomot 1960-ban külsôleg renoválják. 1973-ra, 200 éves jubileumára belseje újul meg. 1974-ben ismét külsô felújítást kap.
Mûemlék jellegûek: az egyházi tulajdonban levô plébániaház (mûemléki törzsszáma 7505), a Kálvária-kápolna (mûemléki törzsszáma 7507), a Duna–parton álló Mária-kápolna (mûemléki törzsszáma 7497), amelyet egyesek szerint a Visegrádot visszafoglaló csapatok emeltek a gyôzelem emlékére, mások szerint a török után betelepedett német lakosság. Az utóbbira utal a kápolna kedvelt képe, amely a passaui Madonna másolata. E kápolna szeptember 8-i búcsúja a község hagyományos ünnepe. 1930-tól a második világháborúig a szalézi rend vezetésében levô szentgyörgypusztai fiúotthonban és a Gizella-telepi kórházban is volt kápolna, mely 1992 ôszétôl ökumenikus kápolnaként újra mûködik. – A háború alatt tönkrement Zách Klára emlékmû helyén Viktorin József visegrádi plébánosnak, a jeles szlavistának és történésznek emlékét örökítették meg, aki lelkesen szorgalmazta a Dunakanyar fejlesztését és Visegrád történeti emlékeinek feltárását. 1991-ben renoválják a templomot. Helyi hagyomány az Úrnapi virágszônyeg készítése, mely több hónapig megmarad a templomban.

Anyakönyvek: 1712-tôl.