A szigligeti római katolikus templom története

A templom építésének idejét egy különös eredetű dokumentum alapján a XII. századra datálják. Valószínűleg ekkoriban a templom szorosan hozzátartozhatott a Vár és az alatta élő falu lakosságának életéhez. Az első biztos adatot egy 1427-ben keletkezett oklevél tartalmazza, amelyben megemlítik, hogy Szigligetnek létező „kőegyháza” van. További okleveles említéseket a templomról 1493-ból és 1550-ből ismerünk. Ekkoriban a szigligeti templom volt a plébániakerület központja, Tördemic csak 1750-től anyaegyház.
Szeles Ferenc plébános egyik levelezéséből megállapítható, hogy a templom 1549-ben nagymértékben lepusztulhatott. Az 1870-es években kezdődhetett az az építkezés, amely során a templom mai formája kialakult. Ebből az időből származik a templomról készült egyetlen ismert alaprajz-leírás, amelyet Franz Storno készített. A templom félkör alakú szentéllyel, a szentély alatt kriptával, torony nélküli erősített támfallal és oromzattal rendelkezett. Az alaprajzon látható az oltár, a keresztkút, a szószék lépcsője és a szenteltvíztartó is.
Valószínűsíthető, hogy a középkori eredetű déli és északi falakat meghagyták, de a templomot a főtengelye mentén meghosszabbították, és a szentély boltívét és kupoláját nagyban átépítették.
Valószínűleg ekkor alakult ki a templom ma ismert szerény neogótikus, barokkos formája.
1722-ből származik az első bejegyzés a Plébánia történetkönyvéből, a Historia Domus-ból.
Az anyakönyvek vezetését 1723-tól kezdték. Az 1858-ban keletkezett kataszteri felmérés térképein a templomot Mária Magdolna pártfogása alatt említik.
1894-ben megjavították a templomfedést. 1896-ból viszont olyan levelet ismerünk Papp Imre plébánostól, amelyben tájékoztatja a Püspökséget, hogy a „templom tornya összeroskadni készül, a kórus kettérepedt, a templom északi oldalán csupasz kövek és téglák látszanak.” Az ekkor keletkezett szerződés szövegében olvasható: „Szigliget község elöl járói átadák építés céljából a római katolikus templom tornyának tervszerinti ujjá alakítását, valamint a karzat jobb és baloldalának egy-egy oszlop építését, külső és belső letisztítását. Aláírva: Bakonyi József bíró, Szabó Pál templomatya, Szántai, Szabó, Kovács, Güns, Varga és Ángyán elöljárók.” A javítási munkálatokat Szabó Győző kőműves, Orbán János ács, Plechner Rezső bádogos, és keszthelyi iparosok végezték. Az ekkori munkálatok 1130 forint összegbe kerültek. A toronyban három harang lakik, a legrégebbit 1925-ben öntötték Seltenhofer Frigyes soproni gyárában, a Boldogságos Szűz tiszteletére. A Jézus szíve nagyharang és a Szentháromság lélekharang 1933-ban készült Szlezák László műhelyében. Hosszú időn keresztül a sümegi ferences atyák látták el a lelkipásztori feladatokat. 1927-ben szervezték meg Nemestördemicen a kápláni állást, amely még intenzívebbé tette a lelki életet. Ekkoriban három misszió is volt a községben. A kápláni állás egészen 1967-ig működött. 1940-ben készült el a templom villamosítása, a munkálatokat Esterházy Pálné fizette. A templom védőszentje Szűz Mária, búcsúnapja szeptember 12., Szűz Mária neve ünnepe.
A templom legutóbbi felújítására 2003-ban került sor, ekkor készült el a korszerű fűtésrendszer és az új járólapozás is.
A templomot valószínűleg az 1200-as évek derekán építették, a Szeplőtlen fogantatás tiszteletére. A vár közelségét kihasználva várkápolnaként működött. 1727-ben egy írás említi meg, melyben egy felújítást jegyeztek le. Ekkor a mostaninál még kisebb alapterületű építmény volt, még haranglábbal sem rendelkezett. Jelenlegi formáját 1877-ben nyerte el.