A templomot a község birtokosa, Csór Tamás királyi fõajtónálló 1344-ben építette, gótikus kõbordázattal ellátva. Az 1711-es Canonica Visitátió már festett famennyezetét említi. Harangjait 1772-79 között helyezték el a toronyban, ezt megelõzõen 1722-ben és 1727-ben fa haranglábat említenek a krónikák. Keleti barokk karzata valószínűleg az 1700-as évek végén épült. A középkori szentély lebontásával az újkori bõvítés 1934-ben valósult meg, új szárnnyal bővítették, ekkor tűnt el a XVIII. századi, faszobrokkal díszített barokk fõoltár is. A templom magas gerincoromra épült, egyhajós, középtornyos. Az eredeti hajója keletelt. Nyugati oldalán erõteljes, öt szintes XVI. században épült gótikus torony helyezkedik el, melynek déli oldalához hengeralakú középkori lépcsõtorony csatlakozik. Az eredeti hajó északi oldalához két sekrestye épült, míg a déli irányú újkori bõvítés a templom mai hajója. Az eredeti templomhajóban több középkori féloszlop maradványa látható, innen nyílik két gótikus ajtó a sekrestyébe. A középkori szentélyben falfestménymaradványok, gótikus, kettõs ülõfülke és pasztofórium található. A mai fõhajó háromszakaszos, megtört síkú mennyezettel fedett. Az eredeti hajó ma szentély szerepét tölti be. Oltára egykor mellékoltár, részben átalakítva, kora barokk, XVII. századi keresztelõkútja középkori szenteltvíztartó volt.