A templom szentélye román XII. századi eredetű, a templom kibővített rész a XVIII. században készült barokk stílusban.

Az egyhajós homlokzati tornyos templom három építési periódusban alakult ki. Félköríves szentélye és hajójának első boltszakasza déli homlokzatán nyílt kapuja, fölötte három résablakkal román kori. A gótika idején a hajót nyugat felé meghosszabbították, s a román kapu elfalazása után új csúcsíves kaput építettek. A barokk korban átépített gótikus toldás és a torony sima, meszelt vakolata különbözik a román kori résztől. A templom belsejének különleges értékei a feltárt falfestmények. A szentély falán, árkádokban álló apostolok szobrainak maradványai láthatók a XII. századból. A templom diadalívén is maradtak freskótöredékek. Az 1970-es évek elején a templom műemléki helyreállítása megtörtént, amikor is a belső felújítás során új liturgikus tér került kialakításra, és a freskókat is restaurálták. Azóta a templom folyamatosan megújul. Sor került a templom körüli, földben lévő pangó víz elvezetésére, a tetőszerkezet megerősítése, új műemlékcserép fedésére, a torony felújítására, a XV. században kibővített meszelt falak külső és belső tatarozására. A megújított építmény külső (disz) megvilágítása is megvalósult. A templom közvetlen közelében található a műemléktemető, melyben már nem lehet temetkezni. 2007-ben a közösség kezdeményezésére megalakult a Málomi Szent József Egyházközség Egyesülete, melyet a bíróság nyilvántartásba vett, és alapszabályban rögzítette céljait. Az tartalmazza a lelkiség mellett az Árpád-kori műemlék templom megóvását, védelmét, turisztikai látványként való bemutatását.