Időszaki miserendi változások:
Adventben hétköznap rorate mise 6,00-kor (7,30-as mise nincs).
A 9,30-as szentmise elmarad december 26-án, Húsvéthétfőn és Pünkösdhétfőn.
Minden hónap utolsó keddjén a templomban pécsi, illetve egyházmegyei közösségek szentmiséje van este 7-kor, szeptembertől májusig.
Nagycsütörtökön és Nagypénteken este 18-kor vannak a szertartások. A csütörtöki előtt rózsafüzér, a pénteki előtt keresztút van 17-kor. A nagyszombati vigília 20 órakor kezdődik. Ezeken kívül a napi szentmisék elmaradnak.

Májusban minden nap litánia, minden nap 17.20-kor rózsafüzér 
Minden csütörtökön a 18.00 órai szentmise után szentségimádás van.
Csütörtök kivétel minden nap a 18 órai szentmise után zsolozsma (vesperás) 

A templomot Weichinger Károly tervezte meg és kivitelezését Marsai (Márovics) Andor, az akkori idők legjobb pécsi építési vállalkozója végezte. A Magyarországra 1934-ben érkező lengyel Zembrzuski Mihály atya és növendékei tették le az épület alapkövét 1936-ban, majd a jó ütemben folyó építkezések eredményeként 1937-ben Zichy Gyula kalocsai érsek, egykori pécsi püspök szentelte fel a templomot Szent Imre tiszteletére. A templom hossza 40, szélessége 15 méter. A főhajó szélessége 8 méter. A templom belső terét a két oldalon elhelyezett árkádíves pillérsor három hajóra osztja. Az oldalfalak szépen fúgázott vörös tégla falazatát harmonikusan egészíti ki a merőleges felületek vakolatának fehérsége.
A templom a klasszikus bazilikaforma némiképpen átírt változata, amennyiben a toldalékokkal már magán viseli az európai építészet történetének is néhány jellegzetes jegyét. A hely adottságainak megfelelően a szentély északra néz, a bejárat délen van. Az épület leginkább hangsúlyos nézete a főhomlokzat. Széles lépcső vezet fel a pódiumra, a homlokzatnál szélesebb előtérre, ahonnan oldal irányok felé a templom bármely külső részének megközelítése lehetővé válik.
A templombelső ugyan három hajós, de a mellékhajók szinte csak a hívek közlekedését szolgálják. A modern templomépítészet egyik jellegzetessége ez is. A másik a korszerű szerkezet megjelenítése: vörös téglafalak, a mennyezeteket hordozó beton oszlopok és ívek. A szentély erőteljes megvilágítása, az oltár fénnyel történő kiemelése is az 1930-as évek jellegzetessége. A mellékhajókat mindkét oldalon hét-hét vakolattal burkolt haránt-tartószerkezet hozza létre, melyeknek a falak felé forduló felső íve adja a mellékhajó képzetét. Ezt a térélményt segíti érvényesülni az egyszerű, préselt falemezből készült barna síkmennyezet.
A szentély főfalán, a fehér márvány főoltár fölött és egy rusztikus barna fakereszt alatt van Ohmann Béla 1938-ban készült nagyméretű domborműve, amely a rend kultuszában központi helyet elfoglaló Szűz Máriának és a templom védőszentjének, Szent Imrének állít emléket. Az oltárdomborműben a rendnek nevet adó Szent Pál és a rend reguláit megformáló, tanításait leginkább befolyásoló egyházatya, Szent Ágoston látható. Mellettük a magyar szent királyok, István és László, valamint a szentéletű fiatalember, István fia, Imre herceg alakjai vannak. Az angyalokkal körülvett Mária alakja előtt az apródnak látszó Szent Imre térdel és megérinti Szűz köntösét. A nagy szent királyok mintegy a háttérből szemlélik, támogatják az eseményt. Nincs egyébről szó a domborművön, mint arról, hogy az országot megtestesítő Imre herceg Mária oltalmába ajánlja magát, a Szűzanya dicséretére.
Az oltár-dombormű három részből áll. Jobb oldalán az ívesen rövidülő tábla felső részében van Szent László király alakja, a katonaszent, aki mögött két középkori viseletben lévő harcos látható fegyvereikkel. László alatt Szent Ágoston látható. A mellette lévő angyal és a kagyló a szent legendájára utal. Ágoston egy alkalommal a Szentháromság titkán gondolkodva egy angyallal találkozott a tengerparton, aki mint kisgyermek, a tenger vizét merítgette át egy kis üregbe a kagylóhéj segítségével. Az Isten így adta tudtára a püspöknek, hogy az emberi értelem éppúgy nem tudja felfogni a Szentháromság titkát, mint ahogy a kis üreg sem képes befogadni a tenger vizét.
A baloldali táblán Szent István király látható a tevékenységét és művét oly jól jellemző kereszttel és karddal. A jobb oldalon lévő Ágostonnal egy vonalban, István alatt helyezkedik el Remete Szent Pál. Mellette a pálmafa a két oroszlánnal, és a holló, mely egy darab kenyeret tart a csőrében. A középső táblán van Szent Imre herceg és Mária alakja. Mária mellett és fölött négy angyal, akik őt kísérik, illetve megkoronázzák.
A diadalív mellett, a jobbra lévő kis falfelületen, a sedilia (papi szék) mögött van a pécsi Rétfalvi Sándor szobrászművész 1977-ben készült Jézus születését ábrázoló bronz domborműve. A karácsonyi ünnepkör felidézését szolgáló dombormű kompozíciója valamelyest idézi annak a rövidüléssel stilizált szárnyas oltárnak a formáit, amely a szentély főfalán látható. Szerkesztettnek, szegecsekkel konstruált oltártáblának tetszik, amit kerek formába befogott betlehemi csillag kapcsol össze. A dombormű felső részén három angyal látható.
A bal oldali táblán a három király látogatásának a jelenete látható. Három, különböző módon jellemzett, a kisded elé járuló alakot látunk, akik az elkészített ajándékaikat átadni készülnek a Szent Családnak. A jobb oldali táblán két pásztor van jellegzetes viseletükben, az ajándékként átadandó bárányokkal. A két, jól látható, bronz szegecsekkel jelképesen egy főtartóra "szerelt" oltártábla középső részét egy nagy kerek domborműforma foglalja el, közepén a Szent Család jelenettel.
A Boldogságos Szűzanya, és Szent József szolgálnak az édesanyja ölében fekvő kis Jézus háttereként. A dombormű keresetlensége és kedvessége, valamint modern formanyelve nem mondanak ellent egymásnak. Olyan mű Rétfalvi Sándoré, amely a főoltár feletti nagy domborművel, illetve a baloldalon lévő szószék bronz domborműveivel méretben, színben és az anyagokhoz tapadó érzéki tapasztalatnak is megfelelően egységet teremt.
(Aknai Tamás nyomán)
forrás: www.palosrend.hu