A templomot 1415-ben építették gótikus stílusban, Széchy Miklós költségén. Az évszázadok során többször átalakították. A legjelentősebb változás 1720-ban történt, amikor barokk stílusban átépíttette a Balassa család.
A plébánia adatai szerint a XVI. század végén 30 évig tető nélkül állt. 1690-ben helyreállították, majd 1720-ban átalakították. Az 1725-ös és 1776-os Canonica Visitatió szerint a reformátusok használták. Ekkor 66 részből álló festett, kazettás mennyezete volt. 1932-ben új tornysisakot kapott. Szent Mártont ábrázoló oltárképe 1858-ban készült.
A dombon álló kis templom bejárata az előreugró homlokzati toronyból nyílik. A tornyot egyszerű gúlasisak fedi. Az egyenes záródású hajóban a déli oldalon csúcsíves, kőkeretes, keleti oldalon mérműves ablak látható. A hajó három boltszakaszos, az első szakaszban található a pilléres karzat. A diadalív és a sekrestyeajtó csúcsíves. A keresztboltozatos szentélyben 1976-ban gótikus szentségtartó fülkét és körülötte XVI. századi falképtöredékeket tártak fel. A belső berendezések közül figyelemre méltó a népies faragású, rokokó szószék.