Tolmács községben 1274-ben már Johanita rendház működött. Templomát, mely a Kálvária dombon állt, még 1697-ben, 1711-ben és 1769-ben is említették a Canonica Visitatiók. A Johanita templomot annak veszélyessége miatt püspöki rendeletre 1787-ben bezárták, falai 1845-ben dőltek végleg össze. A mai templom helyén 1720 körül kastélyt építettek, ez a XIX. században Szentiványi Anzelm birtokában volt. Az egyház 1827-ben kérte, hogy a kastély ebédlőjét kápolnává alakítsák át, időközben azonban az épület romossá vált, s a templomépítés 1851-ben a megvásárolt kastély falmaradványain indult meg. A mai templomot 1854. szeptember 24-én szentelték fel, s az 1885-ös tűzvész nem érintette. Az épület egyhajós, keletelt, barokk sisakos homlokzati toronnyal. Falait lizénák tagolják. A szentély egyenes záródású, déli oldalához sekrestye kapcsolódik, mely íves, megtört vonalú oromzattal épült. Az ablakok szegmentívesek, záróköves keret hangsúlyozza őket. Belső tere háromszakaszos, a kupolaboltozatot pilléreken nyugvó hevederek tartják. Nyugati oldalán karzat helyezkedik el.