A templom 1769-ben épült barokk stílusban. A tornya 1804-ben rádőlt a templomra. Újjáépítése 1810-1812 között klasszicista stílusban történt.
A torony mérete a nagyméretű hajóhoz képest kicsi (27 méter), csak felső szintje érvényesül. A templombelsőben a XVIII. század végéről származó copfstílusú szószék és néhány XVIII. századi szobor látható.

Az 1397. évi esztergomi káptalani statutumokra hivatkozó Pázmány-féle 1629-es összeírás említést tett plébániájáról. A Cassa Parochorum 1737-es adata szerint a község temploma középkori, körfallal körülvett. Némi maradványát ma műemlékként védik. 1804. január 3.-án a torony rádőlt a templom hajójára és beszakította, emberéletben nem esett kár. E napot még ma is hálaadó ünnepként ülik meg. 1810-ben a homlokzatot klasszicista stílusban átépítették, és a belsőt kifestették. A régi műemlék jellegű megyeházán egykor kápolna is volt a Fájdalmas Szűz tiszteletére, amely járvánnyal kapcsolatban épült. E kápolna megszűnt, 1840-ben újat építettek helyébe. A barokk, műemlék jellegű plébániaház 1790-ből való. A copf stílusú Nep. Szt. János szobor szintén műemlék jellegű. A Kálvária-kápolna búcsúját július első vasárnapján tartják. A templomot külsőleg 1962-ben, a plébániaházat 1977-ben renoválták.