Gercse templomának helyén vélhetőleg már a római időkben állt valamilyen épület, hiszen a Nagy Emese régész által 1956-ban elvégzett feltárások idején több római eredetű kő került elő a templomhajó alól, illetve a templomot egykor körbevevő védőfalba beépítve is találtak ilyeneket. A templom eredetileg román stílusban épült, falai a 12. századból származnak; patkó alakban kiépített szentélye ritkaságnak számít Magyarországon, csak a Felvidéken találni elvétve hasonló megoldásokat. Az Árpád-kori épület pusztulását tűzvész okozhatta, további leromlásához az is hozzájárulhatott, hogy 1595-től 1728-ig lakatlan volt a környéke (esetleg átmeneti szállásul szolgálhatott, a falu megmaradt épületeivel együtt, hadi események idején).

Payermann János solymári és hidegkúti plébánossága idején azonban újból benépesült a vidék, és nekifogtak a templom helyreállításának is, amihez a Kamara is biztosított némi pénzmagot, 260 forintnyi összeget. A helyreállítás 1732-re készült el, barokk stílusban: a felújítás során az eredeti bejáratot, mely a déli oldalon állt, befalazták, és a nyugati oldalon nyitottak új bejáratot, a szentély két oldalán pedig sekrestyét és egy másik helyiséget alakítottak ki, ezzel a szentély eredeti, patkó alakja szögletessé vált. 1774-ben újabb renoválás következett, ekkor épülhetett karzat a templomban, és a nyugati kapu fölötti kerek ablakot is ekkor létesíthették. Egy ideig itt volt elhelyezve a mai remetei Mária-kegykép; a hívek új, hidegkúti lakhelyétől immár távol eső templomot 1817 körül hagyhatták fel, miután felépült a hidegkúti templom, illetve a kegykép elhelyezésére létesített remetei kápolna.

A templom körül – középkori szokásoknak megfelelően – temető is volt, amely még az 1700-as években is működött, de erre a felszínen ma már semmi sem utal, csak a régészeti feltárások igazolták a létezését. Az oltár előtt a Szunyogh- és a Terstyánszky-család sírköve található, a két családnak egy időben e templom volt a temetkezési helye.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gercse