Drinóczy György kéziratos munkájában forrásra hivatkozás nélkül - arról tájékoztat, hogy Szent István király 1037-ben a bakonybéi apátságnak ajándékozta a Szilban tartani szokott (tehát már 1037 előtt is tartott) "vásároknak vagyis piaczoknak jövedelmeit". Azt is megtudjuk ebből a munkából, hogy IV.Béla király 1246-ban a bakonybéli apátság számára megerősítette Szent István adománylevelét. Mivel a vásárokat vasárnaponként a központban épült templomokban összegyűlt népesség tartotta: joggal tételezhetjük fel, hogy az államalapításkor vásár-piactér mellett létezett a vásározó tömeget biztosító templom is.

Kézzel fogható bizonyosságot templom létezéséről egy 1310-ben keletkezett oklevélből szerezhetünk. Ez az oklevél a korabeli szili plébános nevét őrizte meg. A plébánost Lukácsnak hívták. Bár templomról nem tesz említést az oklevél, de plébános nem képzelhető el templom nélkül. Szil templomról először huszadik János pápa 1415-ben kiadott bullájából kapunk hírt. E szerint Szilben Szent Vencel tiszteletére plébánia-templom van szentelve. (A bulla ítélte a szili tizedet a csornai premontreieknek) 1953-ban a templom falában egy római emlékkövet találtak, amelynek felirata a következő volt:

Aurelae Cupitae annorum XXII. Et Aureliae annorum VIII. Aurelius Bupitus veteranus ex apuilifero legionis 1. ricis et Valeria Julia filis miserabiles paraentis et adjut Aure liae matri Cupiti et Aurelio Victori filio viventi et Aure lieri Lupulae Nurui fociendum curavit"

Ezen követ a 22 éves Aurelia Cupita és 8 éves Aurelia szommorú szülői Aurelia Cupitus az első legio aidintrix veterana és neje Valeria Julia emeltették: továbbá is Cupitus any jának, Aurelia Attula, annak még élő fia lo Aurelius Victor és Aurelia Lupula emlékére."

A 16. 17. században reformáció áramlata, mozgalom a szili templomot, egyházat sem hagyta érintetlenül Nádasdy Ferenc a mezőváros földesura és a templom kegyura 1591-ben Csepregen hitvitát rendezett. Ezt követően elrendelte, hogy birtokain csak a lutheri tanok hirdethetők. Az 1594. évet követő törökpusztítás - bár az egész falut felégették a templomot megkímélte. Nádasdy katolizálásával a templom 1643-ban újra katolikus lett. 1681-ben a katolikus Eszterházyak lesznek itt földesurak. 1659-ben már katolikus a püspöki látogatás. A templom a Mindenszentek tiszteletére van felszentelve. Az 1696-97. évi Canonica visitatio arról tájékoztat bennünket, hogy a templom belső díszítése nagyon egyszerű, szegényes. Egyetlen oltára van, sekrestye nincsen. A torony a templommal egybeépítve vályogból készült. Benne harangok nincsenek. A templomot körülvevő temetőn kívül álló haranglábon van két darab harang. Az 1873-as Canonica visitatio szerint 1746-ban, 1809-ben, 1861-ben restaurálták, új titulusát valószínűleg ekkor kapta; a már említett Canonica visitatio jegyzőkönyvében így szerepel és ennek szentelt a főoltár is, míg a mellékoltárok a Szent Szűznek és Szent Adelbertnek. A 19. század végére a templom állapota leromlott, és szüksé­gessé vált egy új templom felépítése.

A méreteiben is impozáns építkezés anyagi szükségleteinek előteremtése (800 000 tégla, 16 vagon szén, 20 vagon épület fa, homok, terméskő) a Soprontól Budapestig, Győrtől Szombathelyig ható szolgálatok szervezése, a kivitelezéshez szükséges anyagiak biztosítása, a pillanatra sem hanyagolha­tó lakossági munka, lelkesedés ébrentartása hadvezéri képességeket igényelt. Az egész mozgalmat kézben tartó plébános, Csigi Vince rendelkezett ezzel a képességgel. Még 1889-ben szerződést kötöttek Pintér Ignác pinnyédi, Kálmán István és fia Vince szili lakosokkal 600 ezer tégla vetésére és égeté­sére. (200 ezret Rábaszentandrásról vásároltak.)

Első sikerként Zalka János megyéspüspök 1890. január 6-án megadott engedélyét tudhatták magukénak. A tervezésre és lebonyolításra felfogadott Uliein József soproni építész február 24-én keltezett levelében kérte a régi templom bontási munkálatainak haladéktalan megkezdését. Aztán – ahogy az idő engedte - soha nem látott munka vette kezdetét. Az elbeszélések szerint Várkeszőről hordták a lovasszekerek a követ, minden fogatnak harmincat kellett fordulni, a téglát a tehenesek hordták az Ásványbeli és a Gyepen lévő kemencékből. Az építkezéshez szabaddá tett terepen olyan ütemben indult meg a munka, hogy egy augusztusi szerdai napon az új toronyra Uliein Ferenc (az építész testvére) ácsmester feltette a keresztet. Erről az eseményről a Sopron című újság 1890. augusztus 13-án - Keresztfeltevés cím alatt - a következőket írta:

„Szép ünnep folyt múlt szerdán megyénk egyik virágzó nagyobb községében: Szilott. Az újonnan épülő, románstilű és – mint német laptársunk jól írta - nagyszerű templom tornyára feltették az uj keresztet nagy és szép közönség jelenlétében. Ez alkalommal Ullein Ferenc ácsmester úr a toronyról szép alkalmi beszédet tartott és Isten oltalmába ajánlva az ájtatosság ez új hajlékát éltette legelsőben egyházmegyénk érdemdús és kitűnő főpásztorát, azután herceg Eszterházy Pál őfőméltóságát mint kegyurat, főtisztelendő Csigi Vince plébános urat, kinek az új templom építése körül nagy és elévülhetetlen érdemei vannak, végül a község elöljáróságát és az egész derék lakósságot, mely szívesen hozott áldozatokat hogy Isten igényének méltó hajlékot emeljen."

Az összefogás, a mindenre kiterjedő szervezői figyelem eredményeként októberre készen állott a templom. A megyéspüspök szeptember 17-én kelt levelében adja tudtára a híveknek, hogy az ünnepélyes felszentelésre október 12-én fog sor kerülni, valamint ír az ünnepély lefolyásáról is. Hogy ez valójában hogyan zajlott le, a Sopron című újság 1890. október l5-i számából tudhatjuk meg: "A szili templom­szentelés" cím alatt.

Végezetül említsük meg azok nevét, akik részt vettek a templom építésében, feldíszítésében úgy is, mint mesterembe­rek, úgy is, mint ajándékozók. A szili puszta bérlője a Strobl család két festett üvegablakot ajánlott fel. A főoltár Uliein József építész ajándéka. Készítette Hild Károly soproni kőfaragó. Az orgonát készítette és 1905-ig felügyelte: Országh Sándor budapesti orgonakészítő. Seltenhofer Frigyes és fia új 1087 kg-os harangot készített. A bádogos munkákat Girmindi János szombathelyi bádogos végezte. Az aranyozási munkákat és a szószéket Heckenast János szombathelyi aranyozó készítette. A templom festésére csak később került sor (Boncz Veronika hagyatékából). Az erre kiírt pályázatot Heckenast János és Gaertner János bécsi akadémiai festők nyerték el.