a hétfőn az igeliturgia a sekrestyében van
kedden és pénteken a szentmise zsolozsmával van. 
szerdán a szentmise után szentségimádás van
csütörtökün a szentmise után litánia van
szombaton a szentmise előtt 17:45 órakor zsolozsma van

2024-11-27 18:30 – 19:30 ( csendes )

2024-12-04 18:30 – 19:30 ( csendes )

2024-12-11 18:30 – 19:30 ( csendes )

2024-12-18 18:30 – 19:30 ( csendes )

2024-12-25 18:30 – 19:30 ( csendes )

Szombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt templom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető, amelynek több sírköve is ránk maradt. E temető egyik sírkápolnájában nyerhetett rövid időre nyughelyet Szent Quirinus sisciai (Sziszek) püspök holtteste, aki a keresztényüldözések idején, 303-ban halt vértanúhalált Savariában. Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét.

791 októberében Nagy Károly az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába. Látogatásának oka Tours-i Szent Márton püspök szülőhelyének felkeresése lehetett, akinek személye családjának és az egész Frank Birodalomnak védőszentje volt.
Az Oriens (Keleti)-tartomány átszervezése - 829 - után Savaria grófsági székhely lett, a Rába-grófság központja. Ezt követően került sor a megszentelt földterületen, az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860-ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a plébániatemplom, és az is maradt a következő évszázadokban is. Körülötte a későbbiekben is folyamatosan működött - a kor szokásának megfelelően - a temető. A magyar állam- és egyházszervezés idején fontos stratégiai szerepet játszó és az akkor is még használatos római Borostyánkő-út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű templomot emeltek, amit aztán néhány évtized múlva, talán még Szent László király uralkodása alatt egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokai között.
1230 tájára megváltozott ez a helyzet, hiszen erre az időre Szombathely városa, annak plébániatemplomával együtt - nyilván királyi adományból - a győri püspök birtokába került. Ezt követően a templomot késő-román stílusban megnagyobbították és kifestették. Egy 1360-ban kelt oklevél említi a templom előtt lévő kő kutat. A hagyomány szerint ennek a kútnak a vízével keresztelte meg édesanyját Szent Márton.
A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban építették át. Ekkor a vártemplom mellett Szombathely város második plébániája volt, ám a 16. századra újra az egyetlen plébániává vált. Az 1606 óta meglévő városi jegyzőkönyvekből arról értesülünk, hogy a 17. század első felében a város sorozatosan javította és építette plébániatemplomát. 1638-ban azonban Draskovich György győri püspök a templomot, annak minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta és a plébániát a vártemplomba vitette át.

A domonkosok, miután a temetővel körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, hamarosan egy nagyméretű, háromhajós, igényeiknek jobban megfelelő templom építését kezdték meg. A félig kész, hatalmas, a mainál jóval magasabb épület, nyilván statikai hibák következtében, összedőlt. Ekkor vállalta magára az építkezés költségeit gróf Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György özvegye, amint ezt a főbejárat feletti építési felirat is hirdeti.
A jelenlegi, 1668 és 1674 között felépült barokk stílusú templom építőmestere a Batthyány-ak szolgálatában álló olasz építész, Carlo della Torre volt. Az épület átmeneti formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom alatti hatalmas kriptatér első lakója maga az alapítónő lett. A kereszthajó alatti kriptatérben azóta is az Erdődy-család vépi ága temetkezik.
A templom jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, amikor is gróf Erdődy I. László titkos tanácsos és felesége, gróf Illésházy Anna-Mária adakoztak a templom javára. Ekkor épült a főoltár és megváltozott a templom titulusa Szent Mártonról Szentháromságra. Ma ismét Szent Márton a védőszentje.

A templom berendezésének minden bizonnyal legértékesebb darabja a déli diadalív melletti oltáron álló, csodatévő hírében állt Szűz Mária-szobor, amely talán még a régi templomból származik és a domonkosok Mária-kultuszuk miatt nagy becsben tartották. Az északi mellékkápolna, a Szent Márton-kápolna bejárata fölött olvasható volt: HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. E feliratot 1740 körül több Szombathelyen járt utazó is megemlítette.

1788-ban, II. József intézkedései nyomán a szombathelyi kolostor is feloszlott és szerzeteseit a megmaradt vasvári domonkos rendház fogadta be. Két évvel később azonban már ismét Szombathelyen találjuk őket, sőt a templomot és a kolostort is tatarozzák. A templomban ezt követően nagyobb változásokat csak a 20. század hozott. 1924-ben új oratóriumot építettek. 1930-ban, amikor a szombathelyi egyetlen plébánia felosztásával a templom ismét plébánia lett, Wälder Gyula tervei szerint a templomot nyugati irányban egy második kereszthajó beiktatásával meghosszabbították. Ezekben az években épült össze végleg a templom a kolostorral.

A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik.

Kiss Gábor, Tóth Endre, Zsámbéky Monika