Vasárnap 13:30-kor ruszin nyelven van mise.
Gyóntatás minden vasárnap: 8.30-9.15, 10.00-10.45, 12.00-12.30, 17.30-18.00
Nagyböjtben
minden szerdán és pénteken Előre megszentelt áldozatok liturgiája van
17.30 órakor a Szent Liturgia helyett, valamint Nagyhétfőn, Nagykedden és Nagyszerdán, szintén az esti Liturgia helyett. Tanítási időszakban hétfőnként 7:30-kor Szent Liturgia helyett Imaóra van.

Irodai nyitvatartás: Hétfő: 8:30 - 10:30
Kedd: 9:00 - 11:00
Szerda: 16:00 - 17:15
Csütörtök: 9:00 - 11:00
Péntek: 16:00 - 17:15
Szombat - vasárnap: zárva
Hétköznapi ünnepnapokon az iroda zárva tart, ilyenkor a szertartások előtt, illetve után a sekrestyében lehet érdeklődni. 

Hétköznapi ünnepi rend
7:30 – Szent Liturgia
9:15 – Reggeli Istentisztelet (Utrenye)
10:00 – Szent Liturgia
17:30 – Szent Liturgia, utána Alkonyati Istentisztelet (Vecsernye)

Előeste 17:30 Szent Liturgia utána Alkonyati Istentisztelet (Vecsernye)

A bizánci rítusú katolikusok jelenlétét a középkor végétől számíthatjuk Budapesten. Érthető módon nem rendelkezünk hiteles adatokkal a kezdeti korszakot illetőn főként az akkori kezdetleges szerveződési formák, valamint a források pusztulása miatt. A görögkatolikusok által sűrűn lakott peremterületekről egyre többen költöztek a fővárosba a jobb megélhetés reményében a XIX. század második felétől. A fennmaradt források sokrétűen számolnak be a fővárosi görögkatolikus élet századvégi fellendülésről. Az egyik ilyen fontos dokumentum az egyházközség 1895. január 6-án felállított első képviselőtestületi gyűlését őrizte meg, amely megalkotta a leendő egyházközség működési szabályzatát.

Mivel közösségünk “hontalan” volt, nem rendelkezett saját templommal, így a szertartásokat az úgynevezett egyetemi templomban végezték. Bő három év múlva, 1898. június 30-án a Fővárosi Tanács a többi plébániához hasonlóan pártfogásába vette a fiatal egyházközséget, ezzel vállalva annak anyagi támogatását is. Ekkor kérvényezték a korábbi Szegényház téri (napjainkban Rózsák tere) 1875 és 1880 között Czigler Győző tervei alapján készült római katolikus templom használatba vételét. A kérvény elfogadtatását segítette, hogy a római katolikusoknak ekkor már kicsinek bizonyult ez a templom, és Steindl Imre tervei alapján megkezdődtek a Szent Erzsébet plébániatemplom építési munkálatai. A Belügyminisztérium által 1904. augusztus 17-én jóváhagyott kérelem, valamint a Vaszary Kolos Ferenc esztergomi bíboros-hercegprímás 1905. január 8-án kelt rendeletével hivatalosan is megalakult a Budapesti Görögkatolikus Parókia.

Miután a parókia építése 1929-ben befejeződött, megkezdődtek a templom belső terének bizánci rendet követő átalakításának munkálatai. A templombelső festésére 1932-ben Petrasovszky Emmánuelt és barátját, Takács István festőművészt kérték fel. A szentély üvegablakai 1881-ben készültek még a templom római katolikus fenntartóságának idejében.

Az oltárképet, az ikonosztázion két alapképét, valamint az utolsó vacsora ábrázolását Roskovics Ignác készítette. A szentély két oldalát díszítő festmények Kontuly Béla, a királyi ajtó ábrázolásai pedig Lohr Ferenc kézjegyeit hordozzák magukon.

A II. világháborúban a templom kisebb sérüléseket szenvedett, amelyeket fokozatosan kijavítottak, kivéve a Magyarok Nagyasszonya kép mögött található részt, amely egy fel nem robbant bomba emlékét őrzi. A későbbi évtizedek során a templom két nagyobb renováláson esett át.