Népünk attól az időtől fogva, amikor első királyunk, Szent István fiának és örökösének tragikus vadászata után 1038-ban a magyar koronát Jézus anyjának, Szűz Máriának oltárára helyezte, nagy tisztelettel viseltetett Mária iránt, és "Nagyasszony"-ának nevezte őt.

Amikor Cegléden 1932-ben a nép kívánságára a Fegyver téren egy 5 x 4 méteres helyiségben megalakult a város északkeleti részét kiszolgáló lelkészség, a kis oltárra a Nagyasszony szobra került. 1936-ban az akkor közel 5000-es közösség átköltözött egy 1838-ban épült Széchenyi úti parasztházba, melynek sárból döngölt félszerét két részre osztották: az egyik kápolna. a másik tanterem lett

1978-ban megszűnt az iskola, s a közben plébániai rangra emelt új egyház 1982-ben elvi engedélyt kapott új kápolna építésére.

Kiss Ede talajszilárdsági mérései után Kerényi József és Letanóczki Gyula tervei alapján a helyi DÉTÉV alkotta meg azt a szép épületegyüttest, amely az Építésügyi Minisztériumtól

1987-ben az "elismerésre méltó" oklevelet kapta.

A Madonna szobrát Melocco Miklós faragta fehér márványból.

A kápolna piros-fehér-zöld színei, felül a 23 karátos aranylemezzel borított koszorú, elöl a bolgár-moldvai hatású 49 íves kolostorkerengő, középen a körtemplom, amely kilátást enged egy "finn" szabad kápolnára, történelmi és nemzetközi kötődéseinket jelképezik.

Az új kis templomát felépítő lelkes közösség ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik itthonról és külföldről adományaikkal segítették a "Magyarok Nagyasszonya" új szentélyének megépítését.