Elsô okiratos említése 1262-bôl. 1276-ban cserébe Tihanyért a veszprémi püspök joghatósága alól Gyermellyel együtt Benedek esztergomi érsekhez kerül. A török idôben is lakják; 1606-ban fôleg reformátusok, templomuk is van. A felszabadító harcok során elpusztul. A XVIII. század elején magyarok is, de fôleg németek telepednek le. II. József idejében a Vallásalap birtoka lesz. Plébániája középkori eredetû. Az 1232–37. évi pápai tizedjegyzék István nevû plébánosát említi. 1717-ben Dorog filiájaként szerepel. 1738-tól plébánia Sárisáp és Leányvár filiákkal. Mai, barokk, mûemlék jellegû temploma (335 m2) a régi alapjaira 1767–75 között épül. A második világháborúban nagyon súlyos károkat szenved. A plébániaház teljesen elpusztul. A templom újjáépítése 15 évig tart. Az új, egyházi tulajdonban levô plébániaház 1960–61 között épült. A falu fôterén álló XIX. sz.-ból származó Szentháromság-szobrot az 50-es években ledöntötték, megmaradt részei a templomkertben találhatók. 1789-bôl való kálváriája a falu feletti Magos-hegyen ma is megvan. A Millecentenárium és II. János Pál pápa második magyarországi látogatása alkalmából a templom körül négy stációs kápolna épült: A Szûzanya, Boldog Kolping Adolf, Flüei Szent Miklós és Boldog Edit Stein tiszteletére.