Első okleveles említése 1193-ból származik, amikor is III. Béla megerősíti a fehérvári kereszteseket únyi birtokukban. 1588-ban az elpusztult helységek lajstromában szerepel. Az 1732-es visitatio canonica szerint Csév filiája és 51 katolikus és 42 református háza van. A templomot, amelyet a kálvinisták az előző, Szent József templom alapjaira építettek, a katolikusok elveszik és Szent Mihály főangyal tiszteletére benedikáltatják. Az 1755. évi visitatio canonica már arról tudósít, hogy a község lakosai közül 111 katolikus, 214 református; iskolamestert is fogadtak, de tanítványai nincsenek. A reformátusok 1794-ben építenek új templomot. Úny 1787-ben lesz helyi lelkészség, 1810-ben plébánia. 1867-ben nagy tűzvész pusztít. A Vallásalap, mint kegyúr 1907-ben renováltatja a templomot (100 m2) és az egyházi tulajdonban levő plébániaházat. –
Anyakönyvek: 1787-tôl.