A templom román stílusú szentélye a XIII. században épült, majd a XIV. század során bővítették. A gótikus diadalív és az északi ajtó előcsarnoka még 1801-ben is állt. Az 1700-as évek elején jól felszerelt templomként szerepel, míg 1767 és 1829 között kis tetőtornyát említették. 1801-ben bővítési tervet készítettek, majd hajóját 1852-ben bővítették. Ekkor tornyot is építettek hozzá. A több szakaszban épült templom keletelt, egyhajós. Előreugró homlokzati tornya vízszintes és függőleges falsávokkal tagolt, a templomfalak díszítés nélküliek. Szentélye patkó alakú, északi oldalához sekrestye kapcsolódik. A szentély falában két román ablak, az északi hajófalban gótikus ajtókeret helyezkedik el. Belő tere síkmennyezetes, karzatát két pillér tartja. A padló mozaiklapos, melyet közvetlenül az eredeti, négyszöges téglával burkolt járószintre helyeztek.