Magyarnándor egyházát már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említette, s a középkori templom megközelítõen a mai kegyhely helyén állt. A XVIII. század végén az imahely mellett kõ harangtorony készült, , míg az új templom alapkövének letétele 1855. április 21-én, felszentelése 1858. december 12-én történt. A klasszicista jellegû kegyhely dombon épült, egyhajós, a falsík mögött álló toronnyal. A fõhomlokzatot rusztikus falpillérek, szoborfülkék, íves szemöldökpárkányú ablak és végigfutó párkány díszíti, felette vízszintes záródású, három részre osztott oromfal helyezkedik el. A hajó oldalfalait lizénák tagolják, ablakai félkörívesek, fõ- és nyugati oldalbejárata egyenesen záródik. A szentély a hajótól keskenyebb, nyolcszöges kialakítású. A belsõ tér háromszakaszos, dongaboltozat fedi, diadalíve kosáríves. Ugyancsak kosárívvel kapcsolódik a toronycsarnok a hajóhoz, a felette lévõ, kis orgonakarzat fala félkörívesen nyitott. Berendezésébõl a klasszicista fõoltár és szószék, valamint legrégebbi, Pozsonyban öntött harangja jelentõsebb.