Az egyházközség mai formájának kialakulását hosszú folyamat előzte meg, ugyanis a nagy területű Józsefvárosi plébániát tehermentesíteni kívánták, és ezért először kápolna és templom épülete nélkül alakult meg a Belső-Józsefvárosi Egyházközség, 1920. január 6-án. A plébánián már ettől az évtől van anyakönyvezés, az egyházközség székháza a Reviczky utca 9. alatt kap helyet egy belső udvaros lakóházban. Az egyházközség először a Jézus Szíve nevet veszi fel a szomszédos jezsuita templom után, ám ezt később Krisztus Királyra változtatják. A megalakult egyházközség számára egy templom építését tervezik, az eredeti terveken egy, a Mikszáth Kálmán térre nyíló körtemplom szerepel. Ám ennek megépítésére pénzhiány miatt nem kerül sor, így csak nyolc évvel később, 1928-ban adják át a híveknek a székház mellett álló 11-es házszámú magasföldszint-egyemeletes ház földszintjén kialakított kápolnát, amelyet először még csak ideiglenesnek szánnak. A plébániakápolnát a neves templomépítész Hild Károly (Hild József testvére, aki ugyancsak templom-építész, nevéhez fűződik a terézvárosi Avilai Szent Teréz-templom és a Józsefvárosi Szent József-templom is) tervezte, és e tervei alapján kialakított kápolna eredeti formájában volt látható 1970-ig. A kápolna eredetileg egy kis neo-barokk „ékszerdoboz” volt, amelyet a hívek nagy létszáma miatt először 1945-ben bővítenek ki, s így nyeri el mai méretét. A kápolna így körülbelül 100 fő befogadására képes. A főoltáron kívül további három mellékoltár volt a kis kápolnában, amelyek egyike Szűz Mária tiszteletére volt szentelve, a továbbiak Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szolgáltak. A háború ezt a plébániát sem kerülte el, megrongálódtak a falak és a tetőszerkezet. A mai közösségi terem tetőszerkezete megsemmisült, így az épület használhatatlanná vált. A villanyhálózat is megrongálódott, víz nem volt, mert a vízvezetékek is megsérültek. A háború után a helyreállítási munkák nagy részét a kőművesmunkák tették ki, a padláson a mai napig láthatóak az egykori belövések nyomai. A kápolna alatt altemplomot, abban pedig a ’80-as években urnatemetőt alakítottak ki. Ez Budapest első urnatemetője. Továbbá a kápolna mögött helyezkedett el a sekrestye és egy keresztelőkápolna is. Az épület emeletén pedig a plébániai lakásokat alakították ki, ahol a plébános és káplánjai laktak.

Az első plébános Dr. Kapuvári Vargyas Tivadar kanonok és kánonjogi doktor volt, aki korábban a Budavári Nagyboldogasszony-plébánia káplánja és a Budai Királyi Plébánia segédlelkésze volt, majd az első világháborúban tábori lelkészként szolgált. Őt követte 1946-ban Városi Ferenc tiszteletbeli kanonok, pápai kamarás, aki 1969-ig szolgált a plébánián, majd Dr. Kardos József, Érseki tanácsos 1973-ig, akinek a nevéhez köthető a plébánia átalakítása. A plébánosok sorában következett Bertók Ferenc apátplébános 1984-ig. Később Mádai István atya vette át a helyét 2006-ig, amikor megérkeztek az olasz atyák: először Mario atya és Alessandro atya. Ők felújították a rossz műszaki állapotban lévő kápolnát, majd a papok lakásait is.

Erdő Péter bíboros kinevezése nyomán 2021 óta a jezsuita rend látja el a Jézus Szíve Jezsuita Templommal szomszédos Belső-Józsefvárosi Krisztus Király Plébániát.