Valószínű az Árpádok korában élő Bikács nemzetség valamelyik tagjának volt a birtoka, és tőle kapta nevét. Írásos emlék 1291-ből tudósít Bikácsról. Ekkor még kicsi település, de alig fél század múlva (1332–1337) már jelentős plébánia, mert János nevű lelkésze évenként 25-26 garast fizetett, amennyit kevesen társai közül. Abban az időben a község, a maitól délkeletre volt, a Haraszti patak balpartján emelkedő dombokon, ahol középkori templomá-nak kövei még a múlt században láthatók voltak.

1552-ben volt plébánosa, aki a Tridenti Zsinatra 3 forintot fizetett. Ekkor tiszta katolikus község. Újra 1778-ban találkozunk Bikács nevével. Kanonoki birtok volt. 1700-ban román jobbágyok dolgozzák a földet. 1767-ben Mária Terézia földet ajánl mindazoknak, akik ide települnek, de nem jönnek csak 1799-ben. Ekkor a távoli Zemplén vármegyéből Pécs Polyánkáról és Falkuszról elindul 40 család szekerekkel Bikácsra. Oláh Dániel a megérkezés után kiosztja a telepeseknek a földet, akik házépítéshez fognak, a következő – 1800-ik – évben még több család jön. 6 év alatt felépítik házaikat, sajátjuknak érzik a falut és 1805-ben Miklóssy Ferenc püspök azon gondolkozik, hogy a közeli Gyapjúról, amely a XIV. században jelentős plébánia volt, de mostanra már alig maradt 25 katolikus a községben, Bikácson pedig 242-en vannak, valamint Barakonyban még van 92 szlovák anyanyelvű katolikus, akiket átköltöztetnek Bikácsra 1808 őszén, hogy plébániává tegye. 1810-ben a Káptalan elrendeli a plébánia építését. De az 1811-es aszályos év nem teszi lehetővé a vályogvetést, mert nem volt elegendő víz. 1812 tavaszán megkezdődik a munka és ugyanazon év őszén három helység már készen állt és a plébános, Galgóczy Pál átköltözik Gyapjúról Bikácsra. 1813-ban meg is szűnik a gyapjúi plébánia. Ekkor még a plébánia egyik nagy terme, a mai ebédlő szolgált kápolna céljaira.
1813 június 11-én helyezi el Mossonszky István váradi kanonok a templom alapkövét, és 1822-ben szentelte fel gróf Haller Ferenc főesperes-kanonok Szent László király tiszteletére.
A templom tornyát 1877-ben építették fel. A főoltár-képet csak 1909-ben hozták Budapestről.
A templom két harangját 1917 március 21-én elvitték a háborúba. A mai két harangot 1925-ben vásárolta a Káptalan. A II. világháborúban találat érte a templom tornyát, amelyet csak 1951-ben javítottak ki Dr. Ébner Jenő lazarista atya idejében. 1966-ban teljes belső felújítása a II. Vatikáni Zsinat szellemében történt – szembeoltárral. Ez volt az első az egyházmegyében. Akkori plébános Nagys. és Ft. Mentes Ferenc apát-kanonok. A külső javítást az 1970-es évek első éveiben végezték Nagys, és Ft. Mentes József kanonok, akkori plébános idejében.