A támfallal védett, Árpád-kori alapon álló, XVIII. századi barokk templom az 1821-es tűzvész után új szentélyt és bejárati részt kapott. Tornya 1866-ban készült.
Salgótarján András nevű papját a fennmaradt iratokban már 1262-ben említették, s a plébánia az 1331-37. évi tizedjegyzékben is szerepelt. Középkori templomáról nincs sok adat. A karzat az 1821-es tűzvész után, a torony 1866-ban épült, majd 1900-ban a barokk hajót kelet felé kétszakaszos, háromhajós, neobarokk résszel bővítették. Ekkor készültek a fióktornyok is. Mai formáját 1914-ben kapta, amikor a három hajót tovább bővítették.
A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi.
A főoltár a zagyvarónai születésű Bátki József (1877-1948) szobrászművész alkotása 1923-ból. A Szent József-oltárt Bóna Kovács Károly készítette.